KARDIOLÓGIAI PANASZOK, TÜNETEK MAGYARÁZATA
Fáradékonyság
Fáradékonyság alatt azt értjük, amikor valaki úgy érzi, hogy nincs elég energiája, sokat kell pihennie és/vagy aludnia, esetleg "nincs kedve semmihez", gyengének érzi magát, "nem bírják el a lábai", "nem tud fent lenni" és hasonlók. Ez a probléma az emberek nem kis részét, 10-20 százalékát is érintheti.
Nem tévesztendő össze azzal, amikor valaki azért nem tudja a feladatait ellátni, mert nehézlégzése jelentkezik ("fullad", "elfogy a levegője").
Fáradékonyság esetén kevésbé szívbetegségre kell gondolni, mert a leggyakrabban más probléma okozza: vérszegénység, pajzsmirigy alulműködés, túl kevés vagy túl sok alvás, depresszió, megoldatlan problémák miatti szorongás/frusztráció, rendszertelen életvitel (éjszakai műszak), túlsúly vagy kóros soványodás (izomzatvesztés), tartós súlyos betegség (főleg daganatok, kemoterápia) és az azt követő lábadozás, gyógyszerek (erős nyugtatók, béta-blokkolók nagyobb adagja, vizelethajtók), koffein és egyéb stimulánsok.
Hasznos link további információkkal
Nehézlégzés
Az úgynevezett nehézlégzés nem más, mint annak tudatosulása, hogy lélegzünk: normál esetben ezt az automatikus tevékenységünket észre sem vesszük. Nehézlégzés természetes módon akkor lép fel, ha a fizikai aktivitásunk szintje meghaladja az aktuális edzettségünk szintjét - tehát mindenki fullad bizonyos terhelésre, még a köztudottan edzett egyének is (mindenki látott már közvetlenül verseny után a televíziónak "lihegve" nyilatkozó sportolót). Minél kevésbé vagyunk fizikailag aktívak, annál alacsonyabb az edzettségünk, annál hamarabb alakul ki nehézlégzés, "fulladunk". Önmagában a terhelésre jelentkező nehézlégzés tehát nem betegség, de ez elsősorban akkor igaz, ha stabilan azonos szinten van és nem kritikusan alacsony a terhelhetőségünk.
A gyorsan romló terhelhetőség viszont mindig valamilyen zajló folyamat gyanúját veti fel, de azon belül is sokféle olyan ok lehetséges, ami nem szív eredetű: hirtelen hízás vagy éppen lesoványodás, lezajlott (elsősorban légúti) fertőzés, gyorsan kialakuló vérszegénység (például "rejtett" gyomor-bélrendszeri vérvesztés miatt), pajzsmirigybetegség, krónikus tüdőbetegség rosszabbodása.
Hirtelen jelentkező súlyos nyugalmi nehézlégzést okozhat: asztmás roham, tüdőembólia, légmell (ptx), különböző okból bekövetkező heveny szívelégtelenség, szívinfarktus, de akár súlyos allergiás reakció vagy mérgező gőzök/gázok belélegzése - tehát sokféle, potenciálisan életveszélyes állapot. Emiatt mindenképpen a sürgősségi ellátást kell ilyenkor igénybe venni. A rohamokban jelentkező nyugalmi nehézlégzés esetén a szervi okok kizárása után gondolni kell pánikbetegségre, főleg ha egyéb jellemző tünetek is fennállnak.
A gyorsan romló nehézlégzés szív eredetű okai közül a szívgyengeséggel járó szívtágulatot, súlyos szívbillentyű problémát vagy állandósult ritmuszavart, jelentős szűkületet okozó koszorúérbetegséget emelhetjük ki. Néha azonban ezekben az állapotokban is sokáig panaszmentes maradhat a páciens, a terhelhetősége esetleg csak lassan romlik (orvosi nyelven szólva a szervezet "kompenzál").
Mellkasi fájdalom
Talán a leggyakoribb ok, amivel kardiológushoz fordulnak, ugyanakkor mellkasi fájdalmat nagyon sok minden okozhat, a teljesen ártalmatlan dolgoktól az életveszélyes állapotokig. Vannak olyan jellemzők, amelyek alapján orvosi vizsgálat nélkül is megnyugodhatunk, hogy nincs nagy baj.
Megnyugtató jellemzők:
1) csak egy pillanatig vagy pár másodpercig tartó fájdalom
2) a fájdalom mozdulatra erősödik (például ha egyik oldaláról a másikra fordul, ülve törzsét fordítja vagy ha felemeli/hátrafeszíti a kezeit, vagy ha lehajol)
3) légvételre erősödő fájdalom (ha nem tart hosszú ideig, nem nagyon erős és nem jár együtt nyugalmi nehézlégzéssel)
4) kis területen érzett fájdalom, ami az érintett terület megnyomásával kiváltható vagy a nyomásra egyértelműen erősödik
Egyértelműen azonnali vagy sürgős orvosi vizsgálatot igényel, ha:
a) akármilyen (nyomó, szúró, hasító) jellegű erős fájdalom nem múlik magától 15-20 perc alatt vagy súlyos nehézlégzés, zavartság, ájulás, hideg verejtékezés kíséri - hívja a 112-es segélyhívó számot!
b) nyugalmi mellkasi szorító fájdalma volt középen a szegycsont mögött, ami hosszabb volt 5-10 percesnél vagy többször ismétlődött, de már panaszmentes - ha 40 év feletti férfi vagy 50 év feletti hölgy és koszorúér-betegség szempontjából kockázati tényezőkkel rendelkezik (dohányzás, cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség, magas koleszterinszint), akkor háziorvosnál mielőbb EKG készítése szükséges!
c) kis fizikai megterhelésre (és esetleg nyugalomban is) mellkasi szorító fájdalom jelentkezik, terhelhetősége lecsökken emiatt - kórházi megfigyelés és kivizsgálás javasolt ("szívenzimek", sorozat EKG, szívultrahang, esetleg terheléses EKG és ezek eredményétől függően szívkatéteres vizsgálat).
Nyelőcső eredetű fájdalomra gyanús, ha folyadék fogyasztása vagy savcsökkentő enyhíti, fekve vagy lehajolva rosszabb és savas visszaáramlás érezhető a nyelőcsőben. Általában tompa, göcsös, vagy maró jellegű. Hátba sugárzó, inkább a has-mellkas átmenetnél vagy jobb oldalon érzett fájdalom epekő gyanúját vetheti fel, főleg ha csokoládé és zsíros ételek fogyasztásával függ össze (hasi ultrahang javasolt).
Ha a fájdalom sem az azonnali/sürgető kivizsgálást igénylő csoportba, sem a "megnyugtató" kategóriába nem sorolható be, akkor ajánlott a tervezett ambuláns kardiológiai vizsgálat.
Hasznos link további információkkal
Szapora szívverés
A szívverés gyorsaságát sok minden befolyásolja. Meg kell különböztetni a "normál ritmus felgyorsulását" és a valódi ritmuszavart. Ez csak a panasz alatt készült EKG segítségével tisztázható. Erre a célra akár egy alkalmas (EKG készítésére képes) okosóra is megfelelő.
Folyamatosan fennálló panasz esetén könnyű dolgunk van, de minél ritkábban jelentkezik, annál nehezebb elcsípni. Sokat segíthet, ha néha panaszmentesen és a panasz alatt is vérnyomásmérővel pulzust mérünk. Ha a szapora szívverés során a szokásosnál jóval (+30-40/perc értékkel) magasabb a pulzusszám, akkor valószínűbb a valódi ritmuszavar, főleg ha szabálytalannak jelzi a mérő.
A "normál ritmus felgyorsulása" nem szívbetegség. Mindig valamilyen egyéb ok áll a háttérben (leggyakrabban: várandósság, vérszegénység, folyadékhiány, vérzés, krónikus stressz, kimerültség, zajló betegség, tartós fájdalom stb.)
Valódi ritmuszavar többféle lehet, a kezelés a pontos diagnózistól függ. A legtöbb esetben lehetséges a gyógyszeres kezelés mellett katéteres beavatkozással is javítani a beteg állapotán.
Természetesen a normál pulzus felgyorsulása esetén is lehet adni pulzuscsökkentő, úgynevezett béta-blokkoló típusú gyógyszert, de számítani kell a mellékhatásokra: a vérnyomás csökkenésére, hideg végtagokra, fáradékonyságra, férfiaknál potenciazavarokra. Bizonyos fajtáik asztmás betegeknek nem adhatók.
Lassú szívverés
Vannak, akiknél a szív egy összehúzódással több vért lök ki, mint másoknál. Például bizonyos (elsősorban úgynevezett állóképességi) sportokat űzőknél a szív bal kamrája kitágul, ezért egy összehúzódással több vért juttat a vérkeringésbe, így egy perc alatt elég kevesebbszer pumpálnia.
Általában 60/perc alatt beszélünk "bradikardiáról", de szívbetegség esetén a szív kímélete céljából 50-60/perc (éjszaka 40-50/perc) nyugalmi pulzusszámot is elfogadhatónak tartunk. Ha terhelésre a pulzusszám megfelelően emelkedik és a terhelhetőség jó, akkor nincs teendő.
Nagyon alacsony (éber állapotban 40 alatti) pulzusszám esetén általában a szív ütemszabályozó vagy "elektromos vezetékrendszerének" betegségéről van szó. Ilyenkor szédülés, gyengeség, ájulás, csökkent terhelhetőség jelentkezik. Ha ilyen alacsony pulzust mérünk, de nem társul hozzá rosszullét, akkor lehetséges, hogy csak "korai ütések" jelentkeztek (extraszisztole). Ebben az esetben a korán összehúzódó szív még nem telt meg eléggé vérrel ahhoz, hogy a kilökött vérmennyiség érzékelhető pulzust hozzon létre, így a műszer (sem tapintó ujjunk) nem érzékeli. Ha minden második ütés ilyen korai összehúzódás, akkor a valós ütésszám felét méri a vérnyomásmérő.
A ritmuszavarokhoz hasonlóan itt is az EKG segít felismerni a bajt. Csak időszakosan jelentkező, nagyon alacsony pulzusszámra utaló panaszok (megszédülés, ájulás) esetén 24-48 órás EKG-monitorozás (Holter) javasolt. Válogatott esetekben bőr alá ültethető, több évig adatot gyűjtő szívmonitor alkalmazása jön szóba.
A megoldást a kórosan alacsony pulzusszámra legtöbb esetben a beültethető szívritmusszabályzó készülék jelenti.
"Melléütések" vagy "szívkihagyások"
Nagyon gyakori panasz minden életkorban. Általánosságban elmondható, hogy ha nincs a háttérben szervi szívbetegség, akkor jóindulatú (bár nyilván sokszor zavaró) jelenségről van szó. Lényege, hogy a normál ütemnél korábban jelentkező elektromos impulzus "lenullázza" az ütemszabályozó rendszert és a következő normál ütés kimarad. Sokan attól félnek ilyenkor, hogy megáll a szívük, de látható, hogy ez nem így van, csak egyetlen ütés marad ki:
Ezek az úgynevezett extraszisztolék, amelyek alapvetően kétfélék lehetnek: a szív kamráiban vagy a "kamrák felett" ("szupraventrikulárisan") jelentkezhetnek. Elkülönítésük testfelszíni EKG alapján nagyjából lehetséges, de néha fejtörést okozhat a kardiológusnak is. Ritka kivételtől eltekintve a "szupraventrikuláris" ütések nem okoznak életveszélyes ritmuszavart, csak esetleg a kamrai extraszisztolék, ezért a továbbiakban ezekről esik szó.
A szívizomzatban gyakorlatilag minden sejt képes arra, hogy önmaga létrehozzon elektromos impulzust. Ez egyrészt jó dolog, mert ha a szív ütemszabályozó vagy "elektromos vezetékrendszere" megbetegszik, ezek az alsóbb rendű, úgynevezett pótritmusok tudják biztosítani a túlélést egy ideig. Néha azonban szükségtelenül működnek ezek az "elektromos gócok", vetélkednek a saját normál ritmussal és extraszisztoleként jelennek meg.
Különösen igaz a "jóindulat" azokra az extraszisztolé formákra, amelyek pihenés közben jelentkeznek, de fizikai megterhelésre eltűnnek. A pihenéskor jelentkező, terhelésre szűnő extraszisztolé esetén kicsit gondban lehet a kezelőorvos, mert itt a szokásos pulzuscsökkentő kezelés inkább ront a helyzeten, hiszen a saját ütemszabályozó rendszer "fékezésével" a "vetélkedő gócok" működése jobban érvényesülhet.
Ártalmatlan, de zavaró extraszisztolék esetén első a páciens megnyugtatása, illetve magnéziumkészítmény kipróbálása. Kombinált kálium- és magnéziumtartalmú készítmény a Panangin forte, amelynek napi adagja 3x1 tabletta. Veseműködési zavar vagy emelkedett káliumszint esetén nem szedhető! Béta-blokkoló kipróbálható, de a fentiek miatt nem biztos, hogy beválik. A szívizomzat elektromos működésére ható speciális gyógyszerek esetén már komolyabb mellékhatásokra is számítani kell, ezért ártalmatlan ritmuszavar esetén alkalmazásuk alapos megfontolást igényel.
Napi 15-20000 melléütés esetén szóba jöhet az indokolatlan elektromos impulzusokat kibocsájtó gócok katéteres elroncsolása ("abláció"), különösen ha a nagyszámú extraszisztolé már a szívizom gyengeségéhez is vezetett.
Ha a 24 órás monitorozás azt mutatja, hogy terhelés kapcsán fokozódik a ritmuszavar (több lesz a "melléütés" vagy esetleg sorozatokban jelentkezik), akkor valószínűbb szívbetegség a háttérben. Például szívizombántalom ("kardiomiopátia") esetén a beteg szívizomzat fokozottan érzékeny a terhelés során megemelkedő stresszhormon szintre, de a koszorúérbetegség miatt terheléskor kialakuló oxigénhiány, vagy egyszerű magasvérnyomás-betegségben a terheléskor gyorsan emelkedő vérnyomás is kiválthatja. Az alapbetegség kezelése megoldja a problémát, illetve ilyenkor a pulzuscsökkentő gyógyszerek (például a többször emlegetett béta-blokkolók) is általában hatékonyak.
"Rosszindulatú" (malignus) ritmuszavar esetén elérhető eszközös terápia a beültethető kardioverter-defibrillátor (ICD), amely enyhébb esetben felülvezérléssel, súlyos esetben elektromos sokk leadásával képes megszüntetni az életveszélyes ritmuszavarokat.
Vérnyomásproblémák
Bár olyan szívbetegség nem nagyon van, ami magasvérnyomást okoz, mégis gyakran beutalják a hipertóniás betegeket a kardiológiára, mert "így szokás". Ha nincs szívbetegségre utaló panasz vagy tünet, akkor valójában csak EKG-eltérés vagy szívörej esetén (lenne) szükséges a kardiológiai vizsgálat.
Az úgynevezett hipertóniabetegség (állandósult magas vérnyomás) hátterében kb. 95%-ban nincs kimutatható ok, ez az úgynevezett primér ("elsődleges") vagy esszenciális hipertónia. A fennmaradó 5%-ban pedig nem szívbetegséget, hanem belgyógyászati kórképet kell keresni: a vese vagy veseerek betegségeit (ez a kettő teszi ki a szekunder esetek felét), pajzsmirigyproblémát, mellékvese hormon túltermelést, kóros elhízást, alvás közbeni tartós légzéskimaradást ("alvási apnoe").
A vérnyomás beállítása alapvetően háziorvosi feladat, ő is jogosult minden olyan gyógyszer felírására, amit a magasvérnyomás kezelésére használunk. Ha egy vizelethajtó típusú és két másik fajta gyógyszerrel sem sikerül a vérnyomás átlagot 140/90 Hgmm alá szorítani, akkor beszélünk a kezelésre nem reagáló magasvérnyomás betegségről, és ilyenkor valószínű a szekunder hipertónia is. Ebben az esetben speciális, kifejezetten ennek a betegcsoportnak a kezelésére kiképzett belgyógyász szakemberhez ("hipertonológus") kell irányítani a pácienseket.
Lehetetlen egy rövid cikkben kitérni a hipertónia kezelésének minden részletére, így itt csak néhány fontos információt említek. A Facebook oldalamon további részletek megtalálhatók.
1. Az egyszer vagy akár többször észlelt “magas vérnyomás” nem egyenlő a “magasvérnyomás”-betegséggel.
2. Egy embernek kb. 100,000 különböző pillanatnyi vérnyomás értéke van naponta, kis túlzással szívütésről szívütésre változhat a vérnyomás. Tehát a vérnyomás egy napon belül is nagyon változékony lehet, és ez teljesen normális jelenség.
3. Ne csak rosszullét vagy panasz alatt mérjünk! Sokkal fontosabb akkor mérni a vérnyomást, amikor semmilyen panaszunk nincs, nyugodtak vagyunk, otthoni környezetben. Ha nem nyugalmi helyzetben mérjük meg a vérnyomásunkat (hanem pl. fejfájás/orrvérzés/szorongás esetén), akkor az szinte törvényszerűen magasabb értéket fog mutatni. Még a 24 órás vérnyomásmérés értékelésénél is figyelembe kell venni, hogy az átlagosnál zűrösebb/nyugisabb napon feltéve a 24 órás monitort, a valóságnál rosszabb/jobb értékeket kapunk. Ezért a 24 órás mérést ki kell egészíteni saját otthoni mérésekkel is.
4. Ha nincs semmilyen panasz/tünet, csak rutin méréssel mértünk magas értéket, akkor 30-40 perc múlva érdemes visszamérni. Ha magas marad, akkor a kezelőorvossal előzetesen megbeszélt gyorsan ható gyógyszert be lehet venni. Általában azonban 180/110 Hgmm alatt nem kell plusz gyógyszerhez nyúlni, kivéve bizonyos betegségeket (például főverőér tágulat), ahol veszélyes lehet.
5. A vérnyomás beállításánál célszerű fenntartani egy bizonyos gyógyszerelést két hétig, mielőtt kimondanánk azt, hogy nem hatásos. Ennyi idő kell körülbelül, hogy teljesen kialakuljon a gyógyszerhatás. Nem szabad kapkodni, cserélgetni a gyógyszereket, vagy minden nap plusz vérnyomáscsökkentőket bevenni, mert úgy lehetetlen lesz megállapítani a valós értékeket. Ne feledjük, hogy nem a pillanatnyi vérnyomásértéket kell kezelni, hanem az átlagos vérnyomást kell egy bizonyos szint alatt tartani.
6. Mindig visszafelé kell gondolkodni: ha magas értéket mérünk, akkor azt az előzőleg bevett vérnyomáscsökkentő elégtelen hatása okozza, tehát annak az adagját kell emelni (reggeli magas értéknél az esti gyógyszert, délelőtti magas értéknél a reggeli gyógyszert). Ha túl alacsony értéket tapasztalunk, akkor ugyanígy, az előzőleg bevett gyógyszert felezése, esetleg elhagyása jön szóba.
7. Ha délelőtt még jó a vérnyomás, de estére emelkedik, akkor a háttérben az állhat, hogy a reggeli gyógyszer nem eléggé hosszú hatású. Ilyenkor hosszabb hatású készítményre váltás lehet a megoldás, vagy a szokásos emelkedés előtt 2-3 órával új gyógyszer beépítésére.
8. Ha gond van a vérnyomással, akkor pár nap megfigyelés, rendszeres mérés után lehet dönteni arról, hogy kell-e valamit változtatni. Lehet, hogy csak egy rosszabb nap, vagy időjárási front idézte elő a vérnyomás változását. Ha 3-4 napon át mindig ugyanakkor van probléma (túl magas vagy túl alacsony), akkor lehet a fenti elvek alapján “visszafelé gondolkodva” hozzányúlni a gyógyszereléshez, de minden esetben a kezelőorvossal egyeztetve.
Ájulás
Ájuláskor akkor beszélünk, ha az agy vérellátása átmenetileg nagyon lecsökken és elveszítjük az eszméletünket. Az ájulás hátterében leggyakrabban egészen hétköznapi dolgok állnak: ha valaki nem iszik eleget, nem bírja a tömegben állást vagy a meleget, vagy a lelki megrázkódtatást.
A vérnyomás esése az egyszerű ájulás leggyakoribb közvetlen kiváltó oka: ilyenkor mindig álló (ritkán ülő) helyzetben fordul elő ájulás, de fekve sohasem. Fekve bekövetkező eszméletvesztés esetén komolyabb betegségre kell gondolnunk. Az eszméletre térés utáni magasabb vérnyomás nem zárja ki a vérnyomás korábbi átmeneti csökkenését (az ijedtség és a szervezet ellenreakciója miatt emelkedhet).
Egyszerű ájulásnál az érintett azt érzi, hogy körülötte elsötétül minden, enyhe vagy súlyos hányingere van, leizzad, remegni kezd. A teljes elsötétülést követően a beteg jellemzően arra eszmél, hogy fekszik a földön. Maga az eszméletvesztés maximum pár percig tarthat, de előfordul, hogy csak pár másodperces. Ennek oka, hogy amint a beteg vízszintesbe kerül, javul az agyi vérellátása.
Szívbetegségre gondolunk a háttérben, ha nincsenek előjelek, rosszullét nélkül következik be az ájulás, vagy esetleg a páciens érzi a heves szívverést. Ez utóbbi csalóka lehet, mert a vérnyomás esésekor is a szervezet próbálja fenntartani a vérkeringést és szaporábban fog verni a szív. Terhelésre jelentkező ájulás hátterében súlyos koszorúér szűkület által okozott rosszindulatú ritmuszavar, esetleg szívbillentyű szűkület vagy örökletes szívizom megvastagodással járó betegség állhat.
Reflexes ájulásnál nem szapora, hanem alacsonyabb pulzus (és alacsony vérnyomás) jellemző. Ennek egyik példája a nyaki verőér fokozott érzékenysége - megnyomásakor (fejfordítás, szűk gallér) a vérnyomás és/vagy a pulzusszám leesik és bekövetkezik az ájulás. A hajlam a nyaki verőér orvosi felügyelet és EKG-monitorozás alatt történő megnyomásával mutatható ki (ez nyaki verőér szűkület vagy komolyabb felrakódások esetén nem végezhető el).
Ha az eszméletre térés lassú, akkor a szív eredetű ájulás kizárható, ha az eszméletlen egyénnél normális vérnyomást és pulzusszámot mérnek. Ha az illető zavartan ébred, akkor epilepsziás mechanizmus valószínű (főleg ha görcsrohamot is észlelnek). Elhúzódó eszméletvesztést okozhat a súlyos vércukorszint csökkenés is.
Ha az ájulásnak kardiológiai eredete lehetséges, akkor nagyon alacsony vagy nagyon magas pulzusszámot, illetve szívultrahanggal a fentebb említett eltéréseket kell keresni (24 órás EKG-monitorozás, vagy beültethető szívmonitor).